Az a megtiszteltetés ért, hogy nálam járt fotózáson a KaposváriMami főszerkesztője  Patakné Csordás Gyöngyvér aki egyben öt fiúgyermek édesanyja.
Most Ő írja le Nektek, Rólam és munkámról a tapasztalatait.

Anya a címlapon! – Avagy: Átváltoztatáson jártam

Néztél tükörbe mostanában? Igen? És mit láttál?

Gondoltam… Amit én is szoktam. Ne részletezzük, ugye…?

És… te is nézegettél már valaha bulvároldalakon celebekről készült „smink nélkül – sminkkel” fotókat enyhe kárörömmel? Talán ki is mondtad, hogy na ugye, az ágyból kikelve ők sem szebbek, mint akármelyik földi halandó, sőt, némelyikük egyenesen csúnya…

A következő gondolatod pedig talán az volt, hogy egy jó sminkes, egy ügyes fodrász és egy profi fotós keze közé kerülve akár még belőled is lehetne címlaplány…Keringenek a neten mindenféle „átváltoztatós” fotók, miért ne lehetne hát…?

Bevallom, én már régóta kacérkodtam a gondolattal, hogy legalább egyszer az életben – lehetőleg még negyven éves korom előtt, de mindenesetre még mielőtt ráncos vén banya leszek – kipróbálom, mit tud kihozni belőlem egy szakember. Nem azért, hogy valódi címlapra kerüljek – isten őrizz! – hanem mert izgalmas kibújni a szürke hétköznapokból, a megszokott szerepekből, és jólesik néha másnak lenni. És mert jólesik magunkat szépnek látni!

Többször nekiduráltam már magam, de mindig akadályba ütköztem. Vagy nem volt annyi pénzem, hogy megfizessem a profi modelleket fényképező csapat munkadíját, vagy nem tudtam időben összeegyeztetni a fodrászt, kozmetikust, fotóst, vagy a fotós férfi volt...  (Nos igen, lehet nevetni, de azt már végképp nem tudtam elképzelni, hogy nem elég, hogy extra sminkben, nőcis ruhákban állok a kamera elé, de még pózoljak is egy pasi előtt… Arról nem is beszélve, hogy tőle kérjek tanácsot, melyik ruha áll jól, és melyik nem...)

Ezért nagyon megörültem, amikor egy ismerősöm révén tudomást szereztem Máté Claudiáról, aki – tratatatammm – fotós, sminkes és stylist egy személyben! Ráadásul itt van a közelben, Marcaliban!

Nem sokat haboztam (vészesen közeleg a születésnapom!), felhívtam, egyeztettünk, és pár nap múlva mehettem is.

Délre mentem. Megszerveztem, ki vigye haza a gyerekeket az oviból és a suliból, ha nem érnék haza – ugyanis nem akartam rohanni. Ha már eljutottam, szerettem volna, ha rászánjuk az időt, amit a munka megkíván.
Mert Claudiánál ez van! Ő nem időre, futószalagon fényképez. Vihettem akármennyi ruhát, cipőt, kiegészítőt – inkább több legyen, mint kevés – úgyhogy gyakorlatilag kiürítettem a szekrényemet és húgom szekrényét is.

Félszeg mosollyal vonszoltam be a tömött utazótáskát, az öt púpozott vállfát, plusz a dagadó sporttáskát a kis, hófehér stúdióba.
De Claudia nem tűnt meglepettnek. Kedvesen üdvözölt, segített felakasztani a vállfákat, kipakolni a ruhákat. Közben mindenféléről beszélgettünk, látszott, hogy őszintén meg akar ismerni kicsit, mielőtt munkához lát.

Közben magáról is sok mindent elárult – mesélt arról, mikor és miért lett fotós, kiderült, számára mik az élet fontos dolgai. Nyílt és kedves személyisége hamar baráti légkört varázsolt körénk.
Mire kisminkelt és elkészült a frizurám, már úgy éreztem, mintha ezer éve ismernénk egymást.
Megbeszéltük, milyen ruhákban, milyen stílusú, milyen „mondanivalójú” képeket szeretnék.
Aztán nekiálltunk a munkának.

Teljesen rábízhattam magam Claudiára. Nem kellett a pózokon gondolkoznom – ő hajszálpontosan „dirigálta”, mit hova húzzak be, toljak ki, merre billentsem, merre forduljak. Észrevette, ha lógott az állam, ha eltévedt egy hajtincs, ha nem élt a tekintetem.
Mindenre figyelt – arra is, hogyan érzem magam.

Meg kell, hogy mondjam, egy idő után éreztem, hogy rohamosan fáradok – fizikailag és szellemileg is tényleg megerőltető a modellkedés! :) Ilyenkor tartottunk egy kis pihenőt, átöltöztem, és újult erővel folytattuk.
Claudia végig türelemmel, szeretettel segített, és folyamatosan dicsért.

A fotózás végére, bár hullafáradt lettem, úgy éreztem, kivirultam, feltöltődtem. Otthon pedig egész más szemmel néztem magam a tükörben.
Alig vártam, hogy elkészüljenek a képek.
Amikor megláttam őket – mit ne mondjak, megdöbbentem. Valóban átalakultam!

Bár Claudia előre figyelmeztetett, nem gondoltam, hogy a hatalmas változás, amit mások (ismeretlenek) előtte-utána fotóján látunk, az magunkon még inkább elképesztő.

Látom, hogy én vagyok, mégis idegennek tűnt. Bár láttam, hogy a fotó maga gyönyörű, idő kellett, mire megbarátkoztam a gondolattal, hogy a képen az a nő én vagyok! :) Valóban ne arra számítsunk, hogy a képeken a megszokott önmagunkat lássuk – hiszen pont azért jelentkezünk „átváltoztatásra”, hogy egy új arcunkat fedezzünk fel.

A smink, a fények, az utómunka elfedi a „hibákat”: az idő, a fáradtság és a stressz nyomait, és kiemeli, látni engedi a csillogó, ragyogó, tündöklő mivoltunkat, amik a hétköznapokban bizony rejtve maradnak.

Igen, ez is mi vagyunk!

Ez a ragyogás Claudia szerint valójában bármikor előhozható – csak tudni kell a módját, és venni a fáradtságot.
Claudia ebben is tud segíteni, hogy ebből a bennünk lévő ragyogásból a mindennapokban is megtartsunk, megmutassunk valamit (aminek alapja a belső tartás, ápoltság, igényesség) – nem csak a külvilág, hanem elsősorban önmagunk számára.

Az átváltoztató fotózás így mindenképp hosszútávú befektetés lesz: a képek megmaradnak, Claudia praktikus tanácsait követve pedig minden nap sugárzó lehetsz.
Arra biztatlak, jelentkezz Te is Claudiához! Kihagyhatatlan élmény!

Nézd meg eddigi munkáit weboldalán: http://claudiaphotography.wixsite.com/claudiaphotography
 és facebook oldalán: https://www.facebook.com/MateClaudiaPhotography/